A magyar változathoz görgess lejjebb!
So it's the 21st of January and I've already skipped a week and haven't put up a post. Soooz, but the first weeks of the year were hectic. One resolution already failed (let's not talk about the 'going to bed before 11 pm'...).
In today's post I'm not gonna give you any tips, not gonna share my favourite bits (wow that rhymed) or stuff like that. Today I just want to talk about what's on my mind, about things that make me quite anxious and I just want to talk about them -like a little life update-, because I think many people feel the same way, especially at my age.
So, the truth is I'm very unsure about my future. I'm in that stage of my life when I'm not sure about anything. I don't know whether I chose the perfect department for me at university, I'm not sure whether I'm gonna like to work in food industry at all (for those who didn't know, I'm studying food engineering) and I'm not sure if I could find a good job with this degree in the first place. And I know that most of us feel this way sometimes or at the beginning, but this year is my final year, so I only have two more semesters and I'm still so unsure about all of these things.
The second thing that makes me frustrated is that I'm 22 in less than a month and I feel like I'm not doing anything with my life. I'm just going with the flow, studying but not learning anything important, going out sometimes with my friends for a coffee or just to go to a party, being at home watching TV series or reading, but that's all. The days just fly by and I feel like I'm stuck in a rut. I know that I want to do something with my life, the problem is I don't know what.
The third thing what's on my mind which frustrates me so much is that I'm so scared to do new things. I don't know why, I just feel so anxious when I have to do something new. It can be something very small, like meeting somebody I've never met before or changing my hair colour (which I really want to do soon), or something big, like going abroad for a year (which is also something I really really want to do next year, I'm just frightened and anxious when I think about it). That's why I have set myself a goal to get out more of my comfort zone this year, because I have to learn how to do new things without being afraid. If you have any tips, please pleasee share them with me!
Am I alone with these feelings? Let me know what's on your mind! Are you afraid of the future? Do you know what do you want to do ? Are you happy with your choices and where you are now? Do you feel anxious about new things and experiences or you just go and slay? Let me know, because I would really love to know what you think!
Kisses, Bogi
Egyedül lennék ezekkel az érzésekkel? Mondjátok, mi jár a Ti fejetekben? Ti is féltek a jövőtől? Ti tudjátok, hogy mihez akartok majd kezdeni? Boldogak vagytok a döntéseitekkel és azzal, ahol most vagytok? Ti is féltek az új dolgoktól és élményektől vagy mindenbe belevágtok és győzedelmeskedtek? Mondjátok el, mert nagyon szeretném tudni, hogy Ti mit gondoltok ezekről!
Puszi, Bogi
HUN:
Szóval január 21-edike van és máris eltelt egy hét, amikor nem tettem fel új bejegyzést. Bocsii, de ez az első pár hét az évből eléggé mozgalmas volt. Máris egy megszegett fogadalom (és akkor inkább ne is beszéljünk arról, hogy "lefekszem 11 előtt"...).
A mai bejegyzésben nem fogok tippeket adni, nem fogom megosztani Veletek a kedvenc cuccaimat vagy ilyesmi. Ma csak ki akarom adni magamból azt, ami mostanában motoszkál a fejemben, olyan dolgokról szeretnék beszélni, amelyek miatt stresszelek vagy zavarnak. Úgy gondolom, hogy sokan éreznek hasonlóan és sokan elgondolkodnak ezeken a dolgokon, főleg az én koromban.
Szóval, az igazság az, hogy eléggé bizonytalan vagyok a jövőmmel kapcsolatban. Abban a fázisban vagyok, amikor semmiben sem vagyok biztos. Nem tudom, hogy jó szakot választottam-e az egyetemen, nem tudom, hogy akarok-e egyáltalán az élelmiszeriparban dolgozni (azoknak, akik nem tudják, élelmiszermérnök hallgató vagyok), és nem tudom, hogy el fogok-e tudni helyezkedni ezzel a diplomával egyáltalán. Jóó, tudom, hogy sokunknak megfordul ez a fejében az egyetemi éveink alatt vagy amikor elkezdjük az egyetemet, de nekem ez az utolsó évem, már csak két félévem van hátra és én még mindig biztonytalan vagyok..
A másik dolog, ami miatt frusztrált vagyok az az, hogy kevesebb mint egy hónap múlva 22 éves leszek és úgy érzem, hogy nem csinálok semmit az életemmel. Csak haladok az árral, tanulok, de mégsem tanulok semmi fontosat (már ha értitek mire gondolok), néha elmegyek a barátokkal meginni egy kávét vagy bulizni egyet, ülök otthon és sorozatozok vagy olvasok, de úgy nagyjából ennyi. A napok rohamosan telnek és én meg egy mókuskerékben vagyok. Tudom, hogy valamit csinálni akarok, csak azt nem tudom, hogy mit.
A harmadik dolog pedig ami nagyon de nagyon zavar az az, hogy túlságosan félek attól, hogy új dolgokat csináljak, új dolgokat próbáljak ki. Nem tudom miért, csak egyszerűen elkap az idegesség, ha valami újba kell belevágjak. Legyen az valami nagyon kicsi dolog, mint például találkozni valakivel, akivel még soha nem találkoztam vagy befesteni a hajam (amit amúgy nagyon meg szeretnék tenni a közeljövőben), vagy legyen valami nagy dolog, mint például külfödre utazni egy évre (ami megint egy olyan dolog, amit nagyon-nagyon meg akarok tenni jövő évben, csak mindig ideges leszek, ha csak rágondolok). Éppen ezért fogadtam meg azt, hogy minél többször ki fogok lépni a komfort zónámból ebben az évben, mert tudom, hogy bele lehet ebbe szokni, csak éppen az eleje nagyon nehéz. Ha van valami tippetek ezzel kapcsolatban, kérlek osszátok meg velem!
Puszi, Bogi
Szia Bogi! Az én fejemben is hasonló dolgok motoszkálnak, szóval nyugodt lehetsz, nem vagy egyedül ezekkel az érzésekkel. A legtöbb fiatal ugyanebben a cipőben jár, mint mi, mert általában félünk az új dolgoktól és a felnőttéválás is pont egy ilyen új dolog. Tök normális, hogy ilyenkor felmerülnek bennünk a kételyek meg a bizonytalanságok, hogy vajon jól intézzük a dolgainkat vagy hogy mi lesz velünk a jövőben. Az emberek erre azt szokták mondani, hogy ne aggódj annyit, majd kialakul valahogy. Erre mindig az a válaszom, hogy mondani könnyű, de éles helyzetben sokkal nehezebb, mert egy-egy komolyabb döntés kihathat az egész életemre és ugye olyankor tör rá az emberre a stressz meg az aggodalom. Persze ezek a dolgok sosem fognak eltántorítani az álmodozástól, hiába tudom, hogy a legtöbb tervem csak a fejemben marad. Tervek és álmok nélkül céltalan lenne az életem, szóval megéri folytatni az álmodozást, legalább a saját boldogságunk érdekében. Az én tanácsom az lenne, hogy soha ne add fel az álmaidat, légy bátor és kitartó, és ha véletlenül hibázol is, mindig lesz esélyed kijavítani, ezt saját tapasztalatból mondom. Ha van kedved beszélgetni valakivel egy jót, szívesen megadom az elérhetőségemet és bocsi, hogy így elnyújtottam.
VálaszTörlésSzia! Mindig jól jönnek a bíztató szavak, köszönöm szépen a hozzászólásodat! Igen, ezt már én is észrevettem, hogy sokan mondogatják, hogy nem kell félni, egyszer élünk stb stb, és én nagyon örülök, hogy vannak olyanok, akiknek ez ilyen könnyen megy, viszont én sajnos nem tartozok közéjük. De jó tudni, hogy bizony nem vagyok ezzel egyedül!
TörlésNagyon szívesen beszélgetnék Veled, írj kérlek akár e-mail-ben (vbogesz22@gmail.com), akár Facebookon, Instagramon! :)